Megmutatjuk: ilyen volt a Blogkóstoló a Dining Guide Food Show-n – FOTÓK

A Millenárisra megérkezve rögtön őket kerestem meg először, nagyon kíváncsi voltam rájuk. És nem okoztak csalódást: a Blogkóstoló gasztrobloggerei kitettek magukért, mindegyikük több száz adaggal készült a kiválasztott fogásból, és rajtuk szerencsére nem lehetett érezni azt a felsőbbrendű leereszkedést, amivel a mesterszakácsok és profi séfek állnak hozzá azokhoz, akiknek főznek. A Gasztro-TV.hu fotós beszámolója!

Engem őszintén szólva az egész Dining Guide Food Show-ból ők érdekeltek a legjobban. Ez persze nem jelenti azt, hogy például a kézműves csokoládék vagy a szarvasgombás különlegességek nem voltak érdekesek, sőt. A gasztrobloggerekben viszont épp azt lehet szeretni, hogy onnan jönnek, ahonnan mindannyian: az otthoni konyhájukból, és nem a profi szakácsiskolákból. Emiatt szerintem máshogy is főznek, és ami a lényeg: máshogy állnak hozzá azokhoz, akik megkóstolják a főztjüket, ők még tudnak hálásan mosolyogni amikor dícsérő szavakat kapnak, míg a profik legtöbbször csak egy félmosollyal elintézik, miközben a szemükben az van: persze hogy ízlik, én főztem, rossz nem lehet.

És azért is volt érdekes találkozni velük, mert a legtöbbször a hétköznapi ember csak a monitoron keresztül láthatja, hogy mire képesek ezek az emberek, most viszont a képek mellé ízek és illatok is társultak.

Limara a blogjában a Blogkóstoló előtt azt írta: “Az elmúlt néhány nap már csak a Blogkóstolóról szól. Vele kelek, vele álmodok, körülötte forog minden gondolatom, izgulok, sokkal jobban mint tavaly. Azt mondjuk nem értem, hogy álmomban miért sütök mindig epres sütiket a kóstolóra, miért nem a medvehagymás bucik rögzülnek a fejemben. Lehet, hogy abból már túl sokat sütöttem? Minden esetre holnap útra kelek, de előtte ma még sütök, főzök, hogy a kis családom éhen ne haljon míg oda leszek.” Reméljük a család nem halt éhen, azok biztosan jóllaktak, akik találkoztak vele, a medvehagymakrémes-paradicsomos bucija ugyanis nem csak gyönyörű lett, de finom is.

Lila Fügével arról beszélgettünk, hogy a legtöbben azt kérdezik tőle: ugyan mi az a pavlova. És ő mindenkinek – nekünk is – szívesen elmagyarázta, hogy ez olyasmi, mint a habcsók, csak puha belülről.

Chili és Vaníliával is találkoztunk, ő csípős koreai tésztasalátával készült a blogkóstolóra, azt mondta, azért, mert egy ilyen meleg kora nyári naphoz pont egy ilyen pikáns saláta illik. Megnyugtatott mindenkit, hogy annyira azért nem csípős, azaz bárki megkóstolhatja és kipróbálhatja.

Dolce Vita vadragus és pestos tésztát hozott, rögtön 500 adagot. A vadraguból egy kicsit többet, mint a pestóból, mert jó előre megérezte, hogy abból fog több fogyni. Pedig közben a pestóra volt igazán büszke, az ugyanis házi készítésű volt. Szerinte a világ legegyszerűbb dolga otthon pestot csinálni, és az íze teljesen más, mint a bolti pestóé. Ezt én is igazolhatom, valóban sokkal lágyabb és harmonikusabb az íze, persze azügyben merültek fel bennem kétségek, hogy hogyan tudnám én ezt otthon “összedobni”, ahogy Dolce Vita mondta, de egy gyorstalpaló után biztos sikerülne.

És lehetne még hosszab beszélni Fűszeres Eszter lencsesóletéről, vagy Csak a Puffin málnás cheesecake browniejáról, de beszéljenek inkább helyettem a képek. Az ízeket úgysem tudja visszaadni sem a leírás, sem a fotók, ezért ha valaki most kihagyta, szerintem legközelebb mindeképpen érdemes meglátogatni őket, a következő Blogkóstolón.

Na ezt megosztom
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Hozzászólok